Ugrás a tartalomhoz
Közösség

Plébánosi köszöntő

Egyházközségünk legfontosabb jellemzője a folytonosság — 1934 óta a rendházban egy napra sem szünetelt a szerzetesi élet.

P. Magyar Gergely OFM, plébános
P. Magyar Gergely OFM, plébános

Tisztelt Látogató!

Az akkori gyerekek ma már nem egyszer gyermekeikkel, unokáikkal és dédunokáikkal együtt vannak jelen a plébánia életében. A szerzetesi közösség életkora 20 és 90 év közötti, amelyben a különböző generációk igyekeznek, hogy Istennel és egymással is békében, odafigyeléssel rendezzék mindennapjaikat, Szent Ferenc követőiként élve.

A hívek között is azonos arányban vannak jelen a különböző generációkhoz tartozó férfiak és nők, valamint kifejezetten nagy számban látogatják templomunkat a kisgyermekes családok, akik nemegyszer 25-30 km-ről jönnek el a vasárnapi szentmisére, közösségük találkozási alkalmaira — mert idetartozónak érzik magukat, hisz' születésüktől fogva ide kapcsolódik számukra a Krisztushoz és az egyházhoz való tartozás tapasztalata, élménye.

Ajándékként fogadjuk azokat, akik keresik Istent, akik kérdésekkel szembesítenek minket, akik jó tapasztalatot szeretnének szerezni az egyházról — és benne a szerzetességről.
A pasaréti Páduai Szent Antal-templom
A pasaréti Páduai Szent Antal-templom

Ennek öröme egyre nyitottabbá teszi ezt a közösséget. Ugyanakkor nem vagyunk hibátlanok, de olykor azon kapjuk magunkat, hogy a kegyelem működése felülmúlja azt, ami bennünk hiányos és gyönge, orvosolja az adott és kapott sebeket.

Plébániai programjaink Isten elsőbbségét hirdetik: vasárnapi miseközösség, bűnbánattartás, lelkivezetés, egyéni és közösségi szentségimádás, az egyház tanításához való hűség előmozdítása. Úton vagyunk egymás felé is, ennek segítője a sok közösségi és kulturális alkalom, a karitász, annak keresése, miként adhatjuk tovább hitünket a mai világban.

A honlapon a folytonosságnak konkrét lehetőségeiről, lelkiségéről tájékozódhat. Keresgéljen, és találjon otthonra ebben a templomban, egyházközségben — erősödjön és erősítsen meg másokat akkor, amikor a szentmisék után egy kicsit megáll a templom előtt, és ismerőseivel vagy éppen ismeretlen padszomszédját megszólítva beszélget!