Plébánosi beszámoló
Három napja történt. Házszentelést kértek, mert nehézségekkel küszködtek, majd ezután asztalhoz ülve a négytagú családban, az egyik szülő így szólt: nem vagyunk vallásosak. Hárman közülünk meg sincsenek keresztelve. Azért mertünk mégis szólni, mert az év során hozzácsapódtunk az egyik plébániai sporttáborhoz, és amikor a többi szülővel a gyerekekre vártunk, azt vettük észre, hogy ezek az emberek normálisak, velünk és egymással is kedvesek, ráadásul várták, hogy az akkor érkező ferencesek mikor jönnek már meg, miközben rólatok is olyan szépen beszéltek. Ez adta a bátorságot, hogy egy papot megkeressünk. Számomra e találkozás a 2022. év megkoronázása volt, hiszen tavaly ilyenkor a jánosi mondatokat ajánlottam figyelmetekbe: Atyám is szeretni fogja őket, hozzá megyünk, és lakóhelyet veszünk nála. (Jn 14,23), s arra kértelek titeket, a korlátozások megszűnésével ne hagyjuk lélegeztetőgépen a hitéletet, hanem gyűjtsük Isten köré újból az embereket.
Ha visszatekintünk az elmúlt évre, hálás szívvel kell megállapítanunk, hogy a járvány után hívő közösségünk hitélete nem maradt a virtuális tér konkrét közösséghez nem tartozó, hanem hangulatszerűen szörföző, Eucharisztia nélküli világában, hanem legtöbben visszatértek a templomba, a szentségi és közösségi élethez. Jól mutatja ezt a misék látogatottságának korábbi számaránya, az ünnepek előtt a kiengesztelődés szentségével élők sokasága. Látogatva a közösségeket, úgy tapasztalom, azok is rendezték soraikat, és bár megszűnt vagy átalakult egy-kettő, de újak is létrejöttek. 2022-ben 80 keresztelő, 19 esküvő, 66 elsőáldozó és 59 bérmálkozó volt templomunkban, ami mindegyik esetben kb. egyharmadnyi növekedést jelent, a keresztelteknél ez ennél is magasabb. Sírjához 62 testvérünket kísértük el. Jelenleg 5 felnőtt készül a keresztség, 15 pedig a bérmálás szentségének felvételére, ami ugyancsak nagy kegyelem a mai világban.
2022-ben újjászerveztétek családi napot, emlékezetes a Csibekórus assisi zarándoklata, a Batthyány-színdarab, a plébániai szórakozási lehetőségek megteremtése, az apák lelkigyakorlata, a hitéleti képzések, a roraték "örökbefogadása", a közösségek nagyobb feladatvállalása, a pásztorjáték plusz időpontja, a rózsafüzértársulat, az elektronikus felület látogatottságának bővülése, az óvoda és a Gondozási Központ felújítása.
Sikerült a lelkipásztori életbe integrálnunk a Pasaréti Közösségi Házat. Annak kápolnájában majd minden este felhangzik egy-két csoport imádsága, méltó helye a keresztelőknek; hitéleti, kulturális előadásai, a vasárnapi kávéházak többek számára jelentettek közelebb lépést egyházközségünk életéhez, vagy éppen azt tapasztalják meg, hogy a plébánia segítségére van nem hívő környezete egészének. Gondoljunk csak arra, gyászcsoportunkat olyan kovidárvák látogatják, akik hasonló helyzetben lévő társaikat segítik, de nekik csak itt van támaszuk ebben a problémában. Mindezek rendszerszerű felépítéséért köszönet illeti Marótyné Ugron Évát, aki két éve az elindítás idejére vállalta el a PKH vezetését, most pedig átadja ezt a munkát a színjátszó csoporthoz tartozó Huszár Orsolyának. Az elmúlt időszakban energiabefektetés, áldozatvállalás, gondosság, a kihasználtság tekintetében magasra lett helyezve a mérce; Orsolya jelenléte a civil kulturális programszervezésben illetve plébániánkon, valamint a többi munkatárs reményt ad arra, hogy nyugodt szívvel tekinthetünk az intézmény jövőjére. A kiszámítható működésben, az ingyenes programok fenntarthatóságában azonban ti is segíthettek, ha céges, családi rendezvényeitek helyszínéül választjátok ezt a bérlési lehetőséget, ami sokszor egyéb nagyobb jónak is forrása.
Visszatekintve erre az évre, nem feledhetjük, hogy a járvány után megjelent a háború réme. A menekültek ellátásában sok család, több hittancsoport és rendtárs spontán nyújtott segítséget, ezért a felelősökkel egyeztetve szervezett szinten a nem látványos, valamint az első lelkesedés utáni időre tartalékoltuk erőinket. Így számíthattak ránk a Katolikus Karitásznál a raktárrendezésben, szállításban, később a ferences misszió támogatásában,
letelepedések segítésében, adományok és adományozók közvetítésében, de mi ajándékozhattuk meg valamennyi kárpátaljai ferences egyházközséget az új misekönyv egy-egy példányával, illetveközvetításünkkel újítják meg a nagyszőlősi népkonyha felszereléseit. Mindez a megszokott karitásztevékenység teljesítése felett történt, és mindent meghaladó volt az adományozók nagylelkűsége, ami idén mintegy 9 millió forintot számlál.
A karitászcsoport egyik fő jellegzetessége a csendes és nem látványos dolgokban történő segítségnyújtás. Erre jó példa, hogy tavalyi adományaitokból Peruban megoldották egy falu vízellátását, vagy hogy a járvány idején négy kórház intenzív osztályán kértek tőlünk rendszeres lelkipásztori segítséget, illetve sok olyan plébániánkhoz tartozó orvos, jogász felé teremtettünk kapcsolatot magukról gondoskodni nem tudó vidéki emberek számára, akiknek ők jelentik az egyetlen támaszt. Ezeket azonban aktuális idejükben nem tűztük ki a cégérre, mert több jót tudunk tenni a hallgatás által.
Plébániánk anyagi helyzete stabil, bár idén hozzá kellett nyúlnunk tartalékainkhoz, amiből a felújítás befejezéseként a templom világítását energiatakarékossá alakítottuk át, illetve befejeztük a mennyezet festését.
Előreláthatólag nagyobb munkák most már nem lesznek. A nehezebben hallóknak egy indukciós hurok kiépítése, valamint az elektronikai vezérlőrendszer kialakítása van még hátra, illetve a felújítási pályázatból napelem kialakítására is sor kerül a tél folyamán. Most érezni igazán, milyen nagy előrelépés, hogy még a válság előtt sikerült a modernizálással energiatakarékossá tennünk épületeinket, ami a korábbi épületrészek megtartásával nem lett volna lehetséges. Láthatjátok, így már spórolni tudunk a világítással, illetve, ha a téli időszakban kicsit jobban felöltözködve, a nem teltházas miséken pedig előbbre húzódva vagytok jelen a templomban, ti ugyancsak segíthettek a fűtéssel történő takarékoskodásban. A belakással előkerülő hibák és javítások garanciális munkáit a kivitelező becsülettel végzi a felújítás után. Mindemellett azonban kérjük, adományaitokkal, az egyházi adó és a kétszer 1% idejuttatásával továbbra is segítsétek a plébániát!
Kedves Testvérek! Bennem a múlt és a jövő sokszor találkozik egymással. Így vagyok ezzel most is. Az utóbbi időben ugyanis az ötvenes évek egyházpolitikai rendelkezéseit kellett tanulmányoznom, amelyekben a téeszesítés mellett konkrét utasításként szerepel, hogy az ifjúsági, a sport- és kulturális szervezetek, a nőszövetségek és művelődési házak úgy irányítsák programjaikat, hogy azok elvonják a fiatalokat a vasárnapi misétől és a plébániai hitoktatástól, mert gyökereiknek ez a legegyszerűbb elvágása. Ma hasonló folyamatoknak vagyunk tanúi: az egyéb vasárnapi rendezvényekre való hivatkozással gyakran marad ki a mise a gyermekeknél, vagy szünetel a túlterheltség és az iskolai hitoktatás miatt az elsőáldozás után a plébániai hitoktatás. Ha azt akarjuk, hogy a jövő nemzedékének legyen hitéleti gyökere, olyan kapcsolódása plébániánkhoz, mint amit a Csibekórus találkozójára Németországból is hazajövő felnőtteknél láttunk májusban, a szülők részéről ugyanolyan radikális döntésre és áldozatvállalásra van szükség ma, mint a kommunizmus világában: a hétvége tudatos szervezésére, amelyben nem el-elmaradozik és ezzel kikopik, hanem akaratlagosan jelen van a miselátogatás; a hét során pedig helyet kap a plébániai hittan, amely nem csupán az ismeretszerzés helye, mint az iskolában, hanem azoknak a baráti kötelékeknek, keresztény identitásnak a kialakítása, amelyek nagy eséllyel Jézus mellett tartanak a későbbiek során. Nagyon jó hitoktatóink vannak! Sokkal több lehetőségünk van, mint sok más plébánián, így a gyökerek, a kötődés is egyszerűbben jön létre, ha rásegítetek e két területen a tudatos programalakítással! A kisministránsokat látva mondta az egyik püspök, amikor meglátta őket a székesegyházában: egyházmegyéjében még nem látott gyermekekkel ilyen foglalkozást. Ugyanezt segíteni szeretnénk a felnőttek világában is a jövő év során. Jó tapasztalat volt ebben az évben a középgenerációs korosztály megerősítése, aminek folytatásaként megszervezzük márciusban a feleségek lelkigyakorlatát, az apák-fiúk-férfiak szentkúti zarándoklatát, az elsőáldozók és szüleik szentkúti közös gyónását, és ismét lesz ferences plébániák bálja.
A bevezetésben idézett példa mutatja, a misszió, nem egy jól szervezett vállalati struktúra vagy a modernségével tüntető mozgalom reklámtevékenysége, hanem a Jézussal megélt közösség kibontakozása és elérhetővé tétele embertársi kapcsolatainkban, ami azáltal nagyban vonz és bátorít, de akár taszít is, hogy mit teszünk közzé, adunk ki, mondunk el egymásról a hétköznapi események során. Ha a másikról szólás evangéliumi, elő tudjuk vele készíteni az Úr útját, és megnyitni a hit kapuját, a többi a kegyelem műve az adott ember személyes világában. Éppen ezért úgy látom, nekünk, akik a lelkipásztori életben dolgozunk, a belső, a szentségi és közösségi élet alkalmait kell felkarolnunk, hogy azután ezek erejéből egyénileg és közösségileg megtegyétek azt, amire az Úr képessé tesz és hív benneteket mindennapjaitok világában. Kutassátok tehát ti magatok is, miként kell helyt állnotok a plébánia imaéletében, hogyan tudjátok megőrizni a normális életszemléletet, és a kedves kapcsolatépítést egymás felé, amely azután befogadássá alakul át. S emellett ne feledjétek, egyházközségünk tevékenységeiben egyre nagyobb szerep hárul rátok, ha meg akarjuk őrizni annak eddigi vonzását. Elmúlt az az idő, amikor a növendékek mindent megszerveznek, egyre inkább olyan napokat élünk majd, amikor az valósul meg, amit ti előkészítettetek, és jó, ha egy-egy ferences jelen tud lenni annak megvalósulásánál.
Beszámolóm végéhez közeledve szeretném megköszönni a lelkipásztorkodó és a hitoktató rendtársaim, a munkatársak, hitoktatók, egyházzenészek és kórusok, áldoztatók, színjátszók, a segítők egész évben tapasztalt odaadó szolgálatát, a közösségvezetők és feladatvállalók készségét, az adakozók, a betegek bőkezű kegyelmi és anyagi felajánlásait, mindenkinek mindent, amivel segítette az Úr közelségének kibontakozását ebben a világban.
Kedves Testvérek! Látva sok vidéki egyházközség életét, hitéért tenni akaró pap és laikus szélmalomharcát, különösképpen is megélem, hogy ebben az egyházközségben most ott a lendület, jól működik az intézményi háttér, ami megőrzi és összehangolja a lelkesedés dinamizmusát. Talpra álltunk a korlátozások után! Őrizzük és ápoljuk tehát a kedvességet, a normalitást, vállaljunk részt az egyház küldetéséből, valamint éber szívvel és szemmel kutassuk, hol és miként nyithatjuk meg a hit kapuját a velünk egy környezetben mozgók számára! Gyakran hívjuk segítségül az év során Jézus Nevét, mert nála van a béke és az igazi szabadság!
fr. Kálmán Peregrin OFM
plébános